Bandi Egocentruma

Áttettem a hétfői büntijog vizsgámat szerdára. Szükség volt erre, mert két nap hátrányba keveredtem. Csütörtökön hazautaztam és úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, aznap kiszellőztetem a fejemet, mert ezt a polgári jogot fel kell dolgozni. Megnéztem a Vasembert az egyik moziban, s bizony nagyon jó filmnek találtam. Kár, hogy Magyarországon nem aratott nagy sikert.

Pénteken Hévízen voltam. A Farkas János Alapítvány egy barátságos focimérkőzést szervezett, melyen a cigányválogatott nagyon tehetséges csapata mérkőzött meg többek közt az ORFK, az újságírók, a VOSZ és még két másik csapat (kikre most nem emlékszek) tagjaival. Tényleg nagyon ügyesek voltak, s ennek örömére győztesként ünnepelhettük őket.

A rendezvény díszvendégei voltak a teljesség igénye nélkül Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője, Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője, Bencze József, az országos rendőrfőkapitány. Garamvölgyi úrral és Bencze úrral volt szerencsém pár szót váltani is.

Na, de most megyek vissza a tankönyveim fölé…

Éppen a büntetőjog vizsgámra készülök. Mi tagadás, amíg a polgári jog volt soron, addig az általános tanokra szántam 9 órát és ez megközelítőleg 24 tételnek felelt meg. Most, hogy a büntetőjogra került sor 9 tételre szánok ugyanennyi időt. A különbség szemmel látható.

Nem kívánok tovább szenvedni a polgári joggal. Feltétlenül sikerülnie kell az idén még az egynek is meg a kettőnek is. Ennek rendeltem alá még a jogbölcsöt is (mivel ez utóbbi nem kell semmihez, csupán 4+1 kreditet bukok, amit jövőre a hatodik szemeszterben visszaszerzek). Ellenben a polgári jog kell a fogyasztóvédelmi joghoz, a munkajoghoz meg még sok minden máshoz is. Nem lacafacázhatok!

Szerintem allergiás vagyok. Folyton tüsszöghetnékem van, s az orrom is folyik. Nem értem. Soha nem voltam még allergiás (illetve amire igen - még általános iskolában - arra az orvosok sem találtak választ).

Jah, és természetesen lehet azt állítani rólam, hogy bunkó vagyok, de aki ezt állítja (konkrét személyről van szó), ő is gondolkozzon el azon, hogy mennyiszer néztem el azt, hogy olyasmibe ártja bele magát, amiről nem csak hogy nem tud - a másik érintett állítása szerint - semmit, de nincs is hozzá semmi köze (a másik érintettel közös álláspontunk szerint). Illetve nem tudom, hogy miért kéne nekem a továbbiakban eltűrnöm, hogy ha én összeakasztom a bajszomat a másikkal, akkor ő önkényesen bunkózhat velem (levegőnek nézhet), amíg nem vágok újra jó pofát a másiknak (még akkor is, ha abban nyilvánvalóan nem én vagyok a ludas). Summa summarum, a hülye picsa-állapotból van kiút, de ahhoz használni kéne a szürkeállományt és gyakorolni az önkritikát. Amíg ez nem történik meg, inkább tartom a tisztes távolságot. Nincs nekem szükségem felesleges koloncokra.

Most már nem babra megy a játék! Alkotmányjog gyakorlatból és főképpen polgári jogból értékelhető osztályzatokat kell gyűjtenem. Végignéztem, hogy milyen tantárgynak mi a követelménye, s hát persze, hogy a legfajsúlyosabb az alkotmányjog, a polgári jog, illetve a büntetőjog. Még az sem vigasztal, hogy vannak olyan negyed-ötödéves hallgatók, akiknek még a polgári jog I. sincs meg. Nem kívánok 5 évnél tovább az egyetemi padban, mint szimpla egyetemista ülni. Felettem is eljár az idő egyszer.

Ha még nem lenne bennem elég ösztönző erő, akkor arra is felhívom a saját figyelmemet, hogy egy egyetemen tanulok. Itt nincsenek - pláne a fő jogágakból - kegyelemkettesek. Olyan iskolákból jöttem, olyan környezetből váltottam, ahol eljátszhattam ezeket a kisded játékaimat, de ennek a korszaknak vége. Ez az út tovább nem járható.

Ha önkritikát szeretnék magam felett gyakorolni, akkor elmondhatom magamról, hogy igyekeztem mindig kibújni a felelősség alól. Mindig azon törtem a fejem, hogy miképp kerülhetem meg az egyenes utat a céljaim felé vezető ösvényen.

Szóval, Bandi, your time has come!

Másodszor is elbíztam magam a tanárnőnél. Másodszor is magas tételszámokat húzok nála. Másodszor is kidobott. Az egyetlen különbség, hogy most nem fájt.

Kihúztam a két tételemet a 18-at és a 25-öt. Egyértelmű volt, hogy az “A” tételsoré lesz a nagyobb szám, de a “B”-vel így is beleestem a szellemi alkotások jogába. Öröm az ürümben, hogy az a legelső szellemi alkotások jogabeli tétel, így vázlatosan, de ismertem azt is. Ürüm az ürümben, hogy a tanárnőnek nem tetszik, ha csak vázlatosan ismerem a tételeimet.

Nagyon rendes volt, korrekt meg minden. Ami viszont az én szemszögemből hátrány (rövidtávú érdekeimet nézve), hogy ő komoly tudást vár el a hallgatóktól, s nem vázlatszerűt. Sebaj, legalább már ő is tudja, hogy utálom a polgári jogot. Viszont egyedüliként az róható a tanárnő számlájára, hogy nem ismeri a tankönyvet, amiből tanulunk, s emiatt a saját álláspontját követi, mely nem mindenesetben egyezik meg a tankönyv íróinak álláspontjával.

Eszerint a terv, hogy teljesítem a polgári jog II. gyakorlatot, hogy felvehessem a polgári jog III-at a következő szemeszterben. Amint lehet (harmadikán) újra megpróbálkozom a polgári jog I. teljesítésével. Csak igazából nem látom értelmét. Abszolút módon nem érdekel ez a jogág, s így elég nehéz magamat rávenni arra, hogy akár csak 10 sort elolvassak. Mi lesz így velem? Hogy fogom teljesíteni a polgári jog I-IV-et?

Ilyen könnyen nem adom fel az életcéljaimat! Küzdeni fogok természetesen, míg csak bírom erővel.

Felkészülve állok elébe a vizsgámnak holnap az általános tanokból, a személyek jogából, illetve a szellemi alkotások jogából. Igaz, csak lelkileg. Amivel gondok vannak, az a személyek joga második fele, illetve a szellemi egésze (leszámítva egy-egy apróságot, amire a negyedik szemeszter során szükségem volt és emiatt utánanéztem). Hiába, biztos egy indigó vagyok, mert nem tudom megtanulni azt, ami nem érdekel. Persze szerintem az indigóság hülyeség. Én nem hiszek benne. Egy évfolyamtársam igen. Különös csaj. Neki azt mondták, hogy ő valami übermensch az indigók között. Ő persze elhitte. Miért ne tette volna? Az ember nagyon szereti azt hallani, hogy valamiben különleges, sőt extrán az.

Lelkileg arra is felkészültem, hogy holnap olyan tanáraim fognak vizsgáztatni, akik közül még egy-kettőt szerintem nem láttam (vagy láttam, de nem ismertem fel, mert «számos ok»). Már látom magam előtt, ahogy a tárgyjegyző előtt fogok felelni, s ő homlokát ráncolva fogja végighallgatni a feleletemet. Csak azt nem tudtam még kitalálni, hogy görbülni fog-e vagy sem. Annyiban szar dolog, hogy egy tárgyat akárhányszor lehet ezután felvenni, hogy nincsenek kegyelemkettesek. Pedig én rászoruló vagyok polgári jogból. Könyörüljenek rajtam!

Vicces lesz a vizsga után is, mert alig pár órám lesz 90%-ra megtanulni a jogbölcs gyakorlat zárthelyijének az anyagát. Az alkotmányjog gyakorlatról már le is tettem emiatt. Azt majd a fővizsgám idején pótolom, ahogy azt már korábban megjegyeztem. Lelkiismeretemet megnyugtatandó, nem csak nekem ilyen sanyarú a sorsom. Nagyon sokan vagyunk, akik most döbbentek arra rá, hogy ez már nem olyan laza mint eddig volt. Ez abban látszik, hogy vannak évfolyamtársaim, akik nálam is rosszabb helyzetben vannak. Ej-ej! Jövőre pedig még több gyakorlatunk lesz.

No, most megyek tömni a gyomrom, aztán a fejem.

Vajon hol ér véget az állam szuverenitása, és mikor mondhatja azt egy másik állam, hogy ez nem járja, ez a viselkedés embertelen, erkölcstelen, káros és gonosz, amit nem hagyunk annyiban? A világtörténelem során mindig is volt példája annak, hogy egy felsőbb csoportosulás vagy egy egyén érdekei előbbre valóak lennének akár több millió emberéletnél is, de mikor fog kialakulni az emberiségben az a védekező ösztön, hogy nem csak saját magunkért, a családunkért, a baráti társaságunkért végső soron a nemzetünkért állunk ki, hanem elejét vesszük a másik - nem a sajátunkhoz tartozó - félnek okozott bántalmakat? Persze, erre vannak manapság is példák, de ezek még tudatos döntések, s nem reflex-szerű válaszingerek, ahogy az lenne adott esetben a saját családunknál. Vajon kialakulhat ilyen közösség és egységtudat?

A tananyaggal elég gyéren állok. Megőrülök ettől a csomó jogi személytől, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságtól, társadalmi szervezettől, köszhasznú társaságtól stb. Kíváncsi vagyok, hogy valóban tényleg szükség van-e ennyiféle szervezetre, nem lehetett volna-e valami sokkal racionálisabb kialakítást véghez vinni-e? Hasogat a fejem ettől.

Attól tartok, idén is megkísérlem a vizsgát úgy, hogy dunsztom sem lesz a szellemi alkotások jogából szinte semmihez. Annyiban persze árnyalni fogom a képet, hogy a 60 alapfogalomban szereplő szellemi alkotások jogbeli fogalmakat ismerni fogom. Egyszerűen nem fér bele. Ennek több oka is lehet. Személyes kvalitásom talán nem teszi lehetővé, hogy egyszerre elsajátítsak 700 oldalt öt nap alatt, de mindemellett még biztosan számításba jön a hozzáállásom a polgári joghoz (melyet, ha mondjuk átkeresztelnénk modern római joggá, biztos könnyebben menne, mert tkp. ugyanazok a témakörök, viszont azok ellen nem lázadoztam, ha jól emlékszem). Pont ma gondoltam arra, hogy ha a polgári jog egy természetes személy lenne, agresszív kismalac módjára tettlegességig fajuló sérelmet okoznék neki. Harmadik oka az lehet, hogy elfelejtettem tanulni. Időm sincs arra, hogy elmélyítsem az egyes tételeket, mely persze az én hibám. Egy tétel megtanulása nagyjából úgy fest, hogy ha van egy törvényhely, azt elolvasom kétszer, megpróbálom felmondani háromszor, aztán átfutom a magyarázatát. Ha elég lelkes vagyok, akkor pedig átgondolom a tételt, s felépítem magamban. Ez semmiképpen sem a hosszútávú memóriámat gazdagítja, de arra elég, hogy a vizsgáig (egy-két átolvasást még megengedve előtte) a fejemben maradjon.
Nem mondanám, hogy optimista vagyok. Lesz 13-15 tétel az 54-ből, amihez gőzöm se lesz. (Az első három tétel, mely főleg történeti, illetve dogmatikai bevezető és totál hülyeség, melyet követ a jogi személy jogelméleti magyarázata, végül pedig 10 szellemi alkotások joga tétel zár. Ehhez csatlakozhat még a személyhez fűződő jogok közül egy bevezető tétel, de ezt még meglátom.)

Nem akarok megbukni. Első vizsga, totál odalenne ettől a kedvem. És át kellene variálnom egy pöppet a vizsgabeosztásomat. 3-ra tenném az újabb vizsgát, melyre lenne 7 napom, de polgári jog II. gyakorlatból is be kellene számolnom, ami sokkal fontosabb, mert ha az nem teljesül, csúszok egy évet (de 5 éven belül még teljesíthetem az egyetemet). A polgári jog II. vizsga pedig a regisztrációs hétre, szeptember elejére halasztódna.

Félek ettől a vizsgaidőszaktól. Már hetek óta rossz érzés kerülget, ha erre gondolok. Az önbeteljesítő jóslatokat pedig nem szeretem.

Azt mondják, hogy gagyi. De nekem még mindig tetszik…

Jah, persze a zene is.

Megkaptam büntetőjogból a négyesemet. Szegény tanárnőt úgy “szívattam”, hogy a végén már ő érzett bűntudatot, hogy négyest adott nekem ötös helyett. Nem győztem magamat cáfolni, mentegetni a helyzetet. Nagyon aranyos volt, csak ne venné ennyire komolyan, amit mondok. (Azt azért komolyan gondoltam, hogy 19-én nála szeretnék vizsgázni.)

A polgári jog I-gyel nem állok kifejezetten rózsásan, sőt! Ma végeznem kéne az általános tanokkal, hogy holnap a személyek jogát tanuljam meg, majd a hétvégén megbírkózzak a szellemi alkotások jogával is. Hétfőn pedig ismétlés a tudás anyja alapon átnézzem még egyszer mindet, hogy kedden frissen felszedett tudással menjek át az első vizsgámon.

Turkovics tanár úrnál megkaptam - meglepetésemre - a hármast. Mondtam már, hogy nagyon kedvelem a tanár urat? No, nem ezért kizárólag. Szeretem azt a szakmai megközelítést, ahogy ő áll hozzá a közigazgatási joghoz: gyakorlatorientált formában életből vett példákkal támasztva alá az elhangzottakat. Egy dolog viszont nem fér a fejembe: a közig tanszék miért mondja azt, hogy nagyon kemény lesz a közig I. vizsga? Ha megbukom, kiderül, de ezt természetesen nem kívánom, hogy így legyen (nem fér bele a beosztásomba). Megjegyzem, hogy azért is hálás vagyok, hogy annak ellenére kaptam meg a 25 pontomat a kiselőadásomra, hogy előadtam volna. Igaz ami igaz, a tanár úr láthatta a jegyzeteket, tisztában lehetett azzal, hogy felkészültem, és ha nem szorít minket az idő, bizony megismertettem volna a hallgatóságot ezzel.

Jah, és mindig is sejtettem, hogy aki paranoid, nem nem biztos, hogy alaptalanul az.

Mától számomra hivatalosan megkezdődött a vizsgaidőszak. Jövőhéten kedden fogok polgári jog I.-ből valamit alkotni. Mindegy mit, csak menjek át. Ennél többet nem kívánok. Csak azt sajnálom, hogy a régen látott barátaimmal nem fogok még egy jó ideig találkozni. Most blogolok egy kicsit, közreadom, hogy a projektem, amin már két-három hete dolgozom a végső stádiumba érkezett. Csak a grafikai munkát kellene elvégezni, de még nem találtam olyan embert, aki megfelelne a feltételeknek. Talán Bali, de számára is elkezdődött a vizsgaidőszak, így rá sem nagyon tudok számítani. Attól tartok, hogy szeptemberig fog halasztódni a dolog. Nem is kell elsietni, azt gondolom. A nyáron addig finomítgatok a motoron.

Balszerencse. Az albérlet, ahol lakom, egy panelházban van. Részt is vesz a panelprogramban, melynek köszönhetően szigetelik az egész épületet, nyílászárókat cserélnek. Ennek a munkálatai folynak éppen. Hangzavarral, kényelmetlenséggel jár. Mint például most is. Nehéz így tanulni, de nem adom fel. Jövőhéten a polgári jognak sikerülnie kell! Remélem, egy-két héten belül befejezik. Már nincs sok hátra.