Politikai jövőkép

Miközben a holnapi jogi informatikára “tanulok”, azon gondolkozom, hogy mi lesz 2010-ben, a parlamenti választások idején. Igen, kérem, megint politizálni fogok.

Induljunk ki abból, hogy a Fidesz azzal riogat – talán nem alaptalanul -, hogy megint növekedni fognak a gázárak. Veres János azt híreszteli, hogy reális esélyt lát az adócsökkentésre, bár most abban nem vagyok biztos, hogy csak a legtöbbet adózóknak vagy mindenkinek. Végső soron (a választások közeledésével) úgyis mindenkinek, tehát most nem is fontos. A kormány ezt úgy fogja kommunikálni szóvivőin keresztül (akár igaz, akár nem), hogy a szigorú költségvetésnek, illetve a gazdaság kifehéredésének a gyümölcse, mely akkora érik be. Biztosan közrejátszik ebben a választók szimpátiájának a megnyerése (”helyrehoztuk a rendszerváltozást követő 16 év hibáit”), illetve ami talán ennél nagyobb hangsúlyt kap, de sosem fog elhangzani (a színfalak mögötti jelenet), hogy mivel valószinűsíthetővé válik, hogy nem ők, hanem a mostani nagyobbik ellenzéki párt fog kormánypozícióba kerülni, kevesebb mozgásteret akarnak hagyni neki a nép jóindulatának fokozására. Aljas húzás lenne a részükről (kisstílű, szűklátókörű önérdek, ha így jobban tetszik), ha olyannyira csökkentenék, hogy azzal a visszaesést kockáztatnák, illetve reális esélyét teremtenék meg (mindezt azért, hogy a Fideszt hozzák nehéz helyzetbe). Persze mondhatjuk majd, hogy a narancsok eleve ezt hangoztatják most is, hogy legyen kisebb az adó, így növelve a vállalkozási kedvet, de ezt ma a legtöbb közgazdász is utópiának tartja. Röviden összefoglalva, ha a kormány így cselekedne, akkor csak egyféleképpen tudná a kisebb adóbevételeket elviselni: az államadóság terhére. Egy ilyen kártyát csak akkor lehet (értelmes) kijátszani, ha kellő tartaléka van az országnak, hogy a hirtelen esést követő egyensúly kialakulásáig fenntartható állapotok uralkodjanak (gondolom én józan paraszti ésszel).

Nagyon nagy a valószínűsége, hogy a kormány bármit is csinál a választási kampány idején (vagy ahhoz közeledve), nem fogja megnyerni a választásokat. Ha elfogadjuk Lányi András véleményét, s a Fidesz valóban elbízta magát és mindez kitart a választásokig, akkor feltételezhetjük, hogy nem fog koalíciós megállapodásra törekedni se az MDF-fel, se a KDNP-vel, míg az MSZP éppen ellenkezőleg, törekedni fog arra, hogy továbbra is jó viszonyt ápoljon az SZDSZ-szel (függetlenül attól, hogy harmatgyenge támogatással bír), illetve bevonjon más pártkezdeményezéseket is (a baloldalról természetesen). Ez utóbbi nem is lenne – elméletileg – hamvába holt ötlet. Sokan csalódtak – baloldaliak – az MSZP-ben az őszödi beszéd óta. Főleg olyanok, akik lazábban vallják magukénak ezt az ideológiát, de ha lenne egy megfelelő alternatíva, vissza lehetne őket talán csábítani, no nem az MSZP-hez. Ha ki tud alakulni egy ötszázalékos támogatottsága egy baloldali pártnak, mely eddig még soha nem került be a parlamentbe, máris lépéseket tettünk azért, hogy plurálisabb, sokszínűbb legyen az országgyűlésünk, tehát ne csak két meghatározó párt osztogassa egymásnak a pofonokat. Úgy gondolom, hogy a Fidesz-MSZP közti konfrontációk nem az ország érdekét szolgálják, csupán két sok-sok éve tartó viszálykodás elmérgesedése, személyeskedése. Azt vallom, hogy ha a támogatottságuk elaprózódik valamelyest, a parlamentben kialakulhat egy olyan eszméket átívelő együttműködés, mely elgondolkodtatja a két riválist. Persze be kell vallanom, egyelőre ez nem több mint holmi ábránd.

Az őszödi beszéd felkavarta a politika lagymatag állóvizét. Ha a felkorbácsolt hullámokat képesek meglovagolni a politikai ambíciókkal felvértezett egyének (mint azt teszi egy szélsőjobb párt), változások következhetnek. Sajnos viszont az a tapasztalatom, hogy a baloldaliak igen passzívak, de a jobboldaliakhoz képest mindenképpen (s ezt a tapasztalatomat a való életből merítettem). És ez most is látszik. Van Magyar Gárda, tiltakozni pedig a más – elsősorban vallási, nemzetiségi – alapokon szerveződő közösségek tiltakoznak (zsidók, cigányok).

Csak nehezen tudom magamba tartani, hogy a Jobbik, illetve annak közszereplő szervezete, a Magyar Gárda milyen szűklátókörű és – már bocsánat – idióta. Először is tüntetnek a cigánybűnözés ellen, mely stigmatizálás, sztereotipizálás, diszkriminatív stb. Megvonnák tőlük a segélyeket, egyéb támogatásokat, illetve munkához kötnék azokat. Mit remélnek ettől? A cigányok egy jelentős része aluliskolázott, nincstelenek. Az a segély, amit az állambácsitól, önkormányzattól kapnak meg talán kenyérre sem elég. (Volt egyszer az RTL klubon egy műsor, mely egy dokumentumfilmből ragadott ki részleteket. Az volt a lényege, hogy egy falu – cigány – lakosai uzsorásoktól vesznek fel kölcsönöket, hogy eltarthassák a családjukat, melyet aztán az önkormányzat nyújtotta támogatásokból fizetnek vissza. Se megfelelő képesítésük nincs, de ha lenne, se számítana, mert munkahely sem terem.) Tegyük fel, megvalósulnának az álmaik, megvonnák a segélyeket, illetve munkához kötnék azokat. Mi történne? A cigányság körében nőne a megélhetési bűnözés (elsősorban vagyonelleni bűncselekmények, de feltehetőleg az erőszakosak is), még több egyébként is hányattatott sorsú cigány család kerülne utcára, még kevesebb reménye lenne a gyermekeknek arra, hogy kitörjenek társadalmi helyzetükből. Végső soron oda jutna az ország, hogy az otthontalanok túlnyomó többsége cigány lenne. Mindez persze önigazolásul szolgálna a nem-cigányoknak abban, hogy ez a kisebbség munkakerülő. Egy ilyen intézkedés a társadalmi igazságosság sáros lábbal való tiprása lenne.

Mi a megoldás? Az embereknek először be kell látni, hogy ez a kisebbségünk tényleg hátrányosabb helyzetben van, mint nem-cigány társaik és ezen hathatósan a támogatás sem tud változtatni. A támogatásokat fenn kell tartani, programokat kell kidolgozni, indítani, hogy a lehető legtöbben szerezzenek szakképesítést, illetve együtt ezzel részlegesen ki kell emelni őket a családi környezetükből (természetesen a család egységének alkotmány elve – noha ez az állampolgárságra vonatkozik tudtommal – figyelembe vételével), hogy motiváltak legyenek, maradhassanak, sőt! Támogatni kellene államilag azokat a munkaadókat is, akik szakképesített cigányokat alkalmaznak (pl. adókedvezmény formájában). Biztos vagyok abban, hogy ez sokakban mély, gyökeres felháborodást kelt, de ez közös érdek, illetve így akár a nem-cigányok is jobban járhatnak.