Hosszú húsvéti hétvége

Csak a legfontosabbakról.

Köszönöm még egyszer Gutornak és kedves feleségének, Ildinek a vendéglátásunkat. A vendégszeretetetek igazi hungarikum.

A szombati nap homályos. Arra emlékszem, hogy aznap lovagoltam egy kicsit, biliárdoztunk a városban. És hogy az estét kellemesen beszélgetve töltöttem Balázzsal és Adrival.

Vasárnap a profán háromság jegyeiben telt: ittunk, hánytunk, nevettünk. Az én esetemben a nevetést alvással helyettesíthetjük. Kicsit kikészítettem a gyomrom és még ma sem érzem úgy, hogy kóser vagyok. Soha többé nem iszom ennyit! Gutorra majd próbálok csúnyábban nézni, ha kínálgat. Furcsa állapot ez a részegség, sok érdekes megállapítást tettem, melyeket kitisztult fejjel is elgondolkodtatónak tartok. A legfontosabb viszont tényleg az, hogy soha többé ennyire nem ütöm ki magam, mert nagyon kellemetlen millió szempontból.

Büszke vagyok arra, hogy ki tudtam húzni egy 92 fontos csigás íjat. Aki nem jártas a témában, annak csak annyit, hogy nagyon nagyon erős íj. Holmi városi polgárként azt hittem, ha ez megy, akkor már egy nyílvesszőt is ki tudnék lőni ezzel, de hamar visszarángattak a valóságba. Azért a hétfőt – a kötelező locsolkodás után – 40-50 fontos íjakkal tettük teljessé, majd hazautaztunk.

Jó volt, de még mindig fáradt vagyok, ezért nem megy az írás.