Álmodozó vállalkozó II. és a többi
Vajon mégis elképzelhető lehet az együttműködés egy realista és egy álmodozó között? Az álmodozó álmát a realista megvalósíthatja akként, hogy abból nyereség is termelődjön, ám, nem biztos, hogy minden ilyen álomból lehet nyereséges üzlet. Lássuk be, ha valaki az álmainak akar élni, annak meg is kell élnie az álmaiból. Azok, akik olyan ábrándokat kergetnek, melyeket a piac nem vesz be, sült bolondok. Vegyünk csak egy közösségi portált állattartóknak*! A felhasználók bemutathatják saját állatkáikat, videókat tölthetnek fel róluk, képeket oszthatnak meg, illetve blogot vezethetnek kedvencük szokásairól, mindennapjairól. Tudományos ismeretterjesztő cikkeket olvashatnak egymástól, az állatkáikról, fórumokon tárgyalhatják meg, hogy mit és hogyan csináljanak stb. Ez nem volt jó példa. Ez tuti bevállna. 
De most teoretikusan tegyük fel, hogy mégsem! Akkor beleöl a delikvens pármillió forintot, fenntart egy szervert, melyért havonta kemény pénzeket fizet, nincs semmi bevétele, mert a kutya se akar hirdetni rajta (no, itt szerintem azért az állateledel-kereskedők, gyártók nagyon szívesen megjelennének a termékeikkel). Ennek így nem lenne értelme, hacsak nincs annyi anyagi tőkéje, hogy ez beleférjen a büdzséjébe.
Más. Stipta István professzor úrnak hála, kölcsönkaptam egy könyvet “A Miskolci Jogakadémia múltja és kultúrmunkássága 1919-1949″ címmel. Gondolom nem közismert, hogy a két világháború között a Miskolci Egyetemen oktattak jogot, bár akkor nem így hívták. Nos, még sokat kell olvasnom, ráadásul egy keddi polgári jogi gyakorlat zárthelyire is fel kell készülnöm. Remélem, csak arra.
* Az ötlet egyébként nem is rossz, ilyen tudtommal még az Egyesült Államokban sincs.
