Hulla vagyok

Véget ért az első tanítási hét. Hulla vagyok, pedig még nem is voltak igazi gyakorlati órák, nem is indultak még el a speckolok sem. Torma András professzor úr közigazgatási jogi gyakorlatával zártuk a hetet. Miután az óra azzal telt el, hogy elmesélte nekünk életútját, beavatott életének még publikus mozzanataiba, vagyis kicsit közelebbről megismerkedhettünk vele, mint emberrel, sikerült lerombolnia bennem a róla kialakult kevésbé szimpatikus képet. Bár mindig is lesznek köztünk olyan nézetbeli különbségek, melyek miatt sosem fogom keresni a társaságát, ha nem muszáj. Ennek részleteibe se mennék bele.

Most erősen vacilálok. Vennem kéne tankönyveket, de a többség már olyan régi, hogy a joganyagot azóta biztos ezerszer módosította a T. Ház. Ráadásul büntetőjogból és közigazgatási jogból még tankönyvünk sincs. Utóbbiból biztosan nem is lesz, mert valamikor az év végén nagyokat fog módosulni a KET, mely miatt értelmetlen kiadni tankönyvet. A polgári jog idén hatalmas szívás lesz. A kötelmi jog majdnem 600 oldal terjedelmű förmedvény. Még szerencse, hogy ez viszonylag érdekel is. Sőt, még speckolt is felvettem ilyen témakörben: üzleti szerződések szerkesztése. Azért nagyon mosolyogtam azon, amikor a gyaktanárnő megemlítette, hogy a négy legjobban sikerült zh-t fogja felhasználni arra, hogy kialakítsa az osztályzatunkat. Nekem vajon melyik négyet: a nulla- vagy az egypontosakat? Na jó, nem. Idén össze kell szednem magam ebből is. Hajt a tűz, illetve motivál a gondolat, hogy jövőre demonstrátor lehetek. A Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék tárt karokkal vár engemet. Fogyasztóvédelmi jog, munkajog, európajog, büntetőeljárási jog. Ezekről is lehetne egy-egy gondolatot írni, de most inkább nem.

Bevezető gondolatnak szántam, hogy idejét se tudom már annak, hogy mikor ültem végig egy egész hetet az egyetemen úgy, hogy minden előadáson ott voltam. És Jövőhéten Újra Kezdjük! Miért? A korábban emlegetett indok mellett még az is megtámogat ebben az elhatározásomban, hogy végre oylasmiről van szó, amiről szívesen hallgatok előadásokat. Külön fel kell hívnom a figyelmet a polgári jogra, mert Leszkoven tanár úr dinamikus előadói stílusa magával ragadó. Sokat gondolkozok ezen a polgári jogon. Abba kéne hagynom a hülye “nem szeretem” hozzáállásomat. Jó az is, de azt se szabadna szó szerint tanulni, mert igaza van Torma prof. úrnak: aki szó szerint tanul, az hülye.

Beszélgessünk másról, de ne térjünk le a jog ösvényéről. Szóba hozom a Jogi Lexikont. Kicsit szomorkás vagyok amiatt, hogy nem tudok másokat is bevonni az alkotás folyamatába, pedig egyáltalán nem hülyeség. Csak időre, tudásra és kedvre van szükség. Miért nincs az embereknek egyik-másik vagy egyik sem? Lett volna egy ügyvédi iroda, akivel már előrehaladottak voltak a tárgyalások, de sajnos nem találkoztak az elképzeléseink, mert nem a Jogi Lexikontól elvárható tudományos, szakmai színvonalú cikkeket írt volna. Némileg viszont jó hír, hogy hónapról hónapra növekszik a napi látogatók száma. Igaz, csak kicsivel, de növekszik. Viszont tartok attól, hogy mivel kevesebb időm van a portállal foglalkozni, nem fog olyan szinten fejlődni, ahogy azt szeretném. Van még ötletem, hogy mit lehetne tenni, de ez is időt, pénzt, energiát követel, ráadásul tőlem.

Akkor most a tanszéki honlapokról is, mert még ez sem lezárt ügy. Végre úgy néz ki, hogy elindul valami. A múltkor Csáki nagyon felhúzott azzal, hogy annyit sem írt vissza egy hónapig, hogy “böööff”. Oksa, feltehetőleg a PhD dolgozatával foglalatoskodott, de nekem ne magyarázza meg senki, hogy nincs két perce levelet írni. No, mindegy. Túlteszem magam ezen.