Minden jó (majdnem)

Holnap kezdetét veszi az Országos Kriminológiai Vándorgyűlés, melyre mint érdeklődő, s mint újságíró egyaránt megyek. Persze, mivel utóbbi titulusomban is ott leszek, nem kellett volna fizetnem a részvételi díjat, de ez akkor még nem volt száz százalék. Bánja kánya! Nekem még így is megéri! A vándorgyűlés egészen péntekig eltart. Másfélnapos konferenciarendezvény lesz.

Már két hete lent vagyok Miskolcon, de bevállalom a jövőhetet is. Jó itt, ebben a városban, bár aki alapvetően budapesti – mint én – ő tapasztalja, hogy miféle korlátai is vannak egy 80-90 000-es városnak. Például az, hogy a város egyetlen piros elektronikus készülékeket forgalmazó üzletében nem lehet megvásárolni az áhított Sony Ericsson k800i mobiltelefont. Budapesten ez nem jelentene problémát. Helyette inkább vásároltam magamnak egy-két ruhadarabot. Legközelebb azonban megnézem előbb az árcédulákat is…

Az előbbi posztomra kicsit visszatérve, a főszerkesztő kisasszonnyal futjuk a kötelező köröket. Csak, ami ilyenkor szokásos: elolvassa, felháborodik (félreértelmezi), azon nyomban válaszol egy burkolt “kurva anyádat” (a végletekig leegyszerűsítve). Remélem, a végén minden jól fog elsülni, s átértékeli a levelemet. Ha nem, akkor nem hiszem, hogy bárkinek is szüksége lenne erre a disszonanciára, hiszen nem tudunk egy húron pendülni. Nem a közösségi ösztöndíjért kulcsulok az újságnál ugyanis. Engem maga az újságírás érdekel. Szeretném magam kipróbálni ebben is, és úgy gondolom, hogy alapvetően alkalmas is vagyok a feladatra. Persze hibázom. Ez nem idegesít különösebben. Az már igen, ha inkorrektek velem szemben.